Aktuális a praxisból.

Kutasi Judit: Szép estét mindenkinek, ez itt a Nap Vendége, a mikrofonnál Kutasi Judit. Mai vendégem egy olyan orvos, aki pályája során nemcsak országokat, hanem szemléletet is váltott. Szentesről indult, a Semmelweis Egyetemen szerzett diplomát, majd Németországban és Svájcban épített klinikai és tudományos karriert. Beszélgetünk majd a részletekről, sok minden kiderül, hogy mivel foglalkozik. Köszöntöm a stúdióban dr. Csepregi Antal belgyógyász-gasztroenterológust, habilitált egyetemi magántanárt. Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat, abban maradtunk, hogy tegeződünk.

Dr. Csepregi Antal: Igen. Köszönöm szépen, Judit, és nagyon örülök, hogy itt lehetek a stúdióban, és főleg annak, hogy magyarul olyan hosszú idő után újra beszélhetek a munkámról, amit az elmúlt mintegy 35 évben fölépítettem, és elsősorban arról, amit említettél, hogy szemléletet váltottam. Én úgy gondolom, azt a szemléletet találtam meg, amit elfelejtettek a most praktizáló orvosok, vagy legalábbis az orvosok többsége: azt, hogy a kommunikáció csak úgy vezethető egy beteggel, és csak úgy juthatunk el a célhoz, a betegség meggyógyításához, hogyha azt a beteget úgy informálom, és úgy kommunikálok vele, hogy ő érezze, hogy része a betegség meggyógyításának.

Kutasi Judit: És hogyha a tegeződésre még egy pillanatra visszatérünk, a betegekkel is tegeződsz?

Dr. Csepregi Antal: Igen. Főleg a Magyarországról származó betegekkel. Svájcban sokkal nagyobb a határ, ott főleg a fiatalokkal, tehát a fiatal felnőttekig, úgy 30 éves korig. Az idősebbekkel akkor, ha ők ebbe beleegyeznek. Németországban is dolgoztam elég sokat, és ott ez elképzelhetetlen.

Kutasi Judit: Tehát ott sokkal szigorúbbak, kötöttebbek a szabályok. Mitől jobb, hogyha az orvos és a beteg között közvetlenebb kapcsolat van?

Dr. Csepregi Antal: Hát az első az, hogy a beteg az egyetlen olyan személy, aki felelős az egészségéért. Az orvos szó Magyarországon ugye a sámánizmusra vezethető vissza: az orvos valójában egy mágikus dolgot végzett még az 1000-2000 évvel ezelőtti időszakban őseinknél. A doktor szó viszont, amit Európában és Amerikában is használnak, a docere latin szóból származik, és azt jelenti: tanítani. Tehát a mi feladatunk nem az, hogy kioktassuk a beteget, vagy megmondjuk neki azokat a dolgokat, amiket tennie kellene, hanem a beteget be kell vonni a gyógyítás folyamatába. És ehhez őt tanítani kell. El kell neki mondani, hogy mi miért van, és ha ezt ő megérti, akkor tízszer aktívabb, tízszer jobban tud segíteni a saját gyógyulásában. Senkit nem lehet meggyógyítani. A gyógyszerek vagy a tabletták szedése gyakorlatilag pontosan arra irányul, hogy a beteget kivond a gyógyulás folyamatából, és megmondod neki: háromszor kettőt ebből, Mari néni, tessék bevenni, vagy kétszer egyet a másikból, és hat hét után találkozunk. A betegek jó része, különösen az utóbbi időben, mióta KI (mesterséges intelligencia) van, mióta mindennek utána lehet nézni, még az idősebb generációk is látják, hogy nagyjából mi a probléma, vagy szeretnék látni, de nem kapnak információt, és nem magyarázzák el nekik, hogy ez engem mennyiben érint, és hogy én mit tegyek a saját egészségemért.

Kutasi Judit: Igen, ez a fontos: hogy mit tehetek én magam a saját egészségemért. Ez egy kulcsmondat, és erre majd még visszatérünk. Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy orvos legyél?

Dr. Csepregi Antal: A gimnázium talán harmadik vagy negyedik osztályában. Engem mindig érdekeltek a természettudományok, és bár a családunkban nincsen orvos, valahogy megérintett ennek a gondolatnak a szele: másokért tenni, másoknak segíteni. És volt egy kémiatanárunk, egy bencés szerzetes, a Farkas atya, akinek a szavai a mai napig egy irányba csengenek ezzel az új irányzattal, amit bevezettem a praxisomba. Mindig úgy jött be a kémiaórára, hogy azt mondta: atyafiak, a tudomány azzal kezdődik, hogy föltesszük a kérdést, miért. És ez a miért az, ami hiányzik a mai orvoslás 95 százalékából. Vannak kis miértek, de az igazi miértet megválaszolni, az hiányzik. És ez az ottani biológiai és kémiai tanulmány valahogy úgy felkészített arra, hogy én segíteni szeretnék az embereknek.

Kutasi Judit: Azt említettem, hogy a Semmelweis Egyetemen szereztél diplomát. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy külföldön folytatod?

Dr. Csepregi Antal: 93-ban végeztem, és eltöltöttem itt Magyarországon két intézményben körülbelül kilenc évet, közben voltam kutatási projekteken körülbelül másfél évet külföldön, Hannoverben. És 2002-ben azt láttam, már előtte egy-két évvel is, hogy mivel nekem nincsenek kapcsolataim, semmi esélyem nincs, hogy továbblépjek akár tudományos, akár orvosi szinten. Tehát belesüllyedtem volna abba az átlagba, ami csinálható. Nekem már akkor az volt a legnagyobb kritikám az orvoslással szemben, hogy soha nem voltak kérdések. Jött egy beteg, a tüneteket, a panaszokat vettük figyelembe, és akkor kapta a fájdalomcsillapítót, kapott egy infúziót. Gyakorlatilag gondolkodásra nem is volt szükség.

Kutasi Judit: Tehát a probléma gyökerét nem kerestük.

Dr. Csepregi Antal: A gyökerét nem kerestük: megkapta a terápiát és hazament. És amikor kimentem külföldre, abban reménykedtem, hogy ez talán Németországban más, de sajnos rá kellett döbbennem 2002-ben, hogy ez ugyanaz.

Kutasi Judit: És ugye Hannover, Magdeburg, vezető pozíciók, Svájc. Hogyha egyetlen fordulópontot kellene kiemelned a pályádból, akkor melyik lenne az?

Dr. Csepregi Antal: Hát az, hogy ezt a praxist átvettem Bázel mellett egy kisvárosban, Reinachban, és egyre több olyan beteget kaptam és láttam, akik rádöbbentettek arra, hogy milyen iszonyatosan keveset tud a hagyományos orvoslás. És 2016-ban jutottam el arra a pontra, hogy azt mondtam: én beteget tünetcsökkentésre vagy a tünetek normalizálására és a fájdalmak csökkentésére csak akkor kezelek, hogyha nincs más lehetőség. 2016 óta gyakorlatilag az úgynevezett holisztikus, vagy számomra inkább klasszikus orvoslást folytatom, és ez nagyon sok lépcsőn keresztül vezetett oda, amit ma csinálok. Magamtól is megkérdeztem, hogy tulajdonképpen hogy is jutottam el ide. Mert nagyon sok dolgot, amit én csinálok, csinálnak itt Magyarországon is: életmód, étkezés, mikrobiom, az áteresztő bél szindrómának a kezelése. Viszont van egy határ, és ezeket a lépcsőket én is megjártam, csak mindig rájöttem arra, hogy ez nem az. Ez még nem biztosít gyógyulást, ez még nem biztosít egészséges, hosszú életet, ami az úgynevezett longevityvel kapcsolatos. Én soha nem képviseltem az úgynevezett anti-aging diagnosztikát vagy terápiát, a longevity nem volt célom, mégis ezeken a lépcsőkön keresztül eljutottam oda, hogy amit csinálok, az az egészséges életnek a megőrzése. A legtöbb kolléga Magyarországon és Európában, aki ezt csinálja, eljut körülbelül eddig a szintig. De amikor a hormonokról van szó, amikor arról van szó, hogy magas dózisban vitaminokat adni, ott megállnak, valószínűleg azért, mert nem tudják, hogy miért kell azt adni. Illetve ott van az az anyagcserezavar, a pirroluria, amit az 50-es években Amerikában a pszichiáterek fölfedeztek, és amit tulajdonképpen mindenkinek ismernie kellene. Itt Magyarországon szerintem nincs két orvos, aki erről tudna. Ez a pirroluria a legfontosabb alapja a megbetegedéseinknek: ezen múlik, hogy egészséges maradsz, vagy beteg leszel. Nálunk a hormonális problémák mellett ez a legfontosabb oka annak, hogy akármilyen szervet veszünk, megbetegszel. És akkor eljutottam erre a pontra, ahol most vagyok, összeállítottam ezt az egész protokollt, és kiküldtem a betegeimnek egy kedves levelet: foglaljátok légy szíves össze azokat a változásokat, hogy mi történt azóta, mióta nálunk vagytok. És akkor kaptunk egy pár száz...

Kutasi Judit: Pont ezt akartam kérdezni, a visszajelzést, hogy az nagyon fontos.

Dr. Csepregi Antal: Pár száz választ kaptam vissza a betegektől, mert én nem csinálok study-kat, ezt nem lehet statisztikailag kielemezni. Én nem dolgozom diagnózisokkal, nálam nincs olyan, hogy coxarthrosis, a csípő kopása, vagy hasonló. Ez mind eltereli a figyelmedet arról a legfontosabb dologról, hogy tulajdonképpen mi az oka. Miért van epeköved? Az epekő gyakorlatilag 95 százalékban a pajzsmirigyhormonokkal függ össze. Nem vizsgálja senki se, mert a vérértékek normálisak. Visszatérve a betegekre: a betegek ezt leírták, és akkor rájöttem arra, hogy teljesen mindegy, milyen problémáról van szó, a terméketlenségtől a ki nem hordott terhességekig, az epekövesség, vagy a krónikus fáradékonyság, ami a tevékenységem 70 százalékát teszi ki, az úgynevezett CFS, krónikus fatigue szindróma, vagy a long Covid, post Covid, ahogy ezt ismerjük. Ezek a módszerek mindig hatnak. Csak hozzá kell találnod a beteget, és ezért fontos a beteget informálni: mert látod, hogy ez a beteg hajlandó-e ezt felvenni mint információt, hajlandó-e veled együtt dolgozni, vagy pedig látod, hogy ez az információ nem jutott el hozzá, nem érti az egészet, vagy nem tudja elképzelni, hogy ez így működhet. Azzal a beteggel nincs értelme foglalkozni, mert annak gyógyszer kell, annak operáció kell, epehólyag-eltávolítás és hasonló, mert azt ismeri, azt tudja hova tenni a saját kis világában. Viszont vannak nagyon sokan, akik leírják, hogy mióta hozzám jöttek, ez és ez és ez történt. Ezek a strukturált betegek. És ilyen strukturált betegből sajnos még nem sok van. Ez többek között a nevelésnek, az iskolának, az egyetemnek a következménye, mert mindenki farmakoterápia-, tehát gyógyszerorientált, és mindenki úgy gondolja: ott a doktor, majd elmegyek hozzá, kapok egy tablettát, és akkor minden megoldódik. Ez így is van az esetek egy jó részében, és jó, hogy van klasszikus orvoslás, mert nagyon sok akut probléma van. De a krónikus problémák kezelésében, és ezt merem állítani 100 százalékos biztonsággal, semmi helye nincs egyetlen egy gyógyszernek se.

Kutasi Judit: Ez a szemlélet, amit képviselsz, Svájcban mennyire áll közel az orvostársadalomhoz?

Dr. Csepregi Antal: Hát nem sokakhoz. Ott is nagyon úttörő. Ahol én lakom, ott koncentrálódik egy gyógyszergyári potenciál, körülbelül olyan 300-500 milliárd svájci frank forgalommal. Az egy iszonyatos összeg. Tehát ott mindenki meg van véve. Ott nincs olyan orvos, aki velem kommunikálni akarna. Viszont ami érdekes: kritizálnak, és a betegek előtt lehúznak mindenféle olyan dolgokkal, amiknek semmi igazságtartalmuk nincs. És hogyha konkrét kérdésük lenne egy beteggel kapcsolatban, és kritizálnak engem, hogy ezt miért csináltam, mert még hatott is, senki föl nem hív telefonon, hogy kiálljon egy diszkusszióra, hogy elmondja: én ezt így gondolom, és te ezt rosszul csináltad. Hanem csak a betegek által, a háttérből visszajött zörejekből tudom meg, hogy ez már megint ezt mondta rólam. Az utóbbi időben ezt már nem veszem figyelembe.

Kutasi Judit: Egyébként hogyha egy-egy beteg hozzád kerül, mennyi ideig kezeled, vagy dolgozol vele? Nem tudom, hogy hogyan jobb ezt megfogalmazni.

Dr. Csepregi Antal: Hát egy és öt év között.

Kutasi Judit: Hát ezek hosszú távú közös gondolkodások.

Dr. Csepregi Antal: És sokan vannak, akik már 13 éve nálam vannak, mióta átvettem a praxist. Tudod, ez olyan, mint amikor belekerül egy 50 körüli nő a menopauzába, és előjönnek a problémák. A problémák halma jön elő, a csontfájdalomtól az alvászavarig, az izzadásig, mindenféle. És ez a strukturált nőbeteg tudja, hogy miért jön oda. Neki problémái vannak, és elvárja tőlem, hogy elmondjam neki, mit kell csinálnia. Ő beleveti magát, hogy így mondjam, a gyógyulásba, dolgozik rajta, látja, hogy segítettek neki, három hónap múlva, hat hónap múlva visszajön, és mintegy rákapcsolódtak az én tevékenységemre. Tehát visszajönnek, hogy mindig halljanak valami újabbat, de ők nagyon jól tudják, hogy ezt miért csinálják. És ez egy hosszú távú, hogy így mondjam, munkakapcsolat. Én nem mondom senkinek, hogy ezt neked most így kell csinálni három évre vagy öt évre. Aztán vannak olyan betegségek vagy problémák, mint a long Covid, ahol ahhoz, hogy a beteget az ágyból kivegyem, rossz szóval fogalmazva, tehát hogy egy olyan ágyban fekvő betegből, aki gyakorlatilag már a csészét se nagyon tudja a kezében tartani, végül újra munkaképes embert csináljak, és ilyenekből tudnék mutatni több tucatot, ahhoz körülbelül három évre van szükség. És ez az, amit nem fogadnak el. Nem találtam még olyan grémiumot, olyan kollégakört, egyetemet se, sehol, ahol bemutathattam volna azt, hogy fiúk, hát ez van.

Kutasi Judit: Mert hogyan dolgozol? Egy picit hadd lássunk bele mi is, a hallgatók is.

Dr. Csepregi Antal: A betegeket meghívni oda hajlandó vagyok, és egy csomó beteg van. A lányom csinált három interjút három betegünkkel, mert egy könyvet írtam a tapasztalatainkról az elmúlt 10 évről, ez most fog megjelenni, Van segítség a címe, a long Coviddal és a krónikus fatigue szindrómával kapcsolatban.

Kutasi Judit: Ez Svájcban, vagy itt Magyarországon?

Dr. Csepregi Antal: Ez németül jelenik meg most, de magyarul is meg fog jelenni. De a lényeg az, hogy ennél tudom, hogy körülbelül három év az, amire szükségünk van. És azért három év alatt általában a betegek többsége olyan 60-80, némelyik 100 százalékban újra vissza tud állni, felveszi újra a munkaképességét, és dolgozni tud.

Kutasi Judit: Mi történik egyébként ilyenkor a betegekkel, vagy milyen tanácsokat adsz? Miben, hogyan tudnak együttműködni? Mi az, ami segít?

Dr. Csepregi Antal: Ezek a lépések, amikből fölépül az egész: először megérteni azt, hogy miért vizsgálunk dolgokat. Utána megcsinálni a vizsgálatokat. Utána elmagyarázom neki, hogy milyen hiányállapotai vannak. És utána jönnek a lépések, ahogy fölépítjük a terápiát, mert minden valamire épül. Nem kezdheted el egyből pajzsmirigyhormonnal kezelni azt a beteget, akinek a teste annyira erőtlen, és annyira elveszítette az alapanyagait, a tartalékait. Először el kell érned azt a szintet, hogy a betegnek adhatsz már olyan dolgokat is, és ezt meg kell értenie a betegnek, mert amikor odajön, először azt akarja, hogy minél gyorsabban segítsek neki. Sok ember rá van állva a gyógyszeres kezelésre: beveszek egy fájdalomcsillapítót, 30 perc múlva nem fáj. De a long Covidnál, és ezt tudja a betegeink jó része, mert általában úgy jönnek, hogy két, három, öt év, némelyiknek 15 éves előzménye van, és már volt száz orvosnál, van, aki leírta nekem kétszázig a kollégákat, akiket meglátogatott. Ezeket a betegeket vezetni kell, de ők maguknak csinálják a kezelést, mert észreveszik azt, hogy ebből a hormonból nekem ennyit kell szedni. Tehát hogyha beállítom egy pajzsmirigyhormonra, és elmagyarázom neki, hogy miért, akkor ő szép lassan, annak megfelelően, hogy hogyan érzi magát, és hogyan változnak a tünetei, eléri ennek a gyógyszernek a megfelelő dózisát. Azért mondom, hogy ehhez strukturált emberek kellenek, akik azt akarják, hogy te segíts nekik, és nem azt, hogy fölírjak nekik egy tablettát. És akkor körülbelül egy-két, valakinél tényleg három év, és ezek közé tartoznak 14 éves gyerekek, meg 10 évesek, akiket ugyanúgy kell kezelni, és ezekből tízezrek vannak Svájcban is. És akkor egyszer azt mondja: most jó, most úgy érzem, hogy működik. És akkor mindenféle anyagból, a B12-ből, a B6-ból, a cinkből, a magnéziumból, vagy amit éppen szedett, beállítja magának, és megmondja: nekem ebből 300 mg kell. Ezt megtanulod egy idő után. Olyan ez, mint amikor ott ülsz az osztályteremben, és a tanár elmondja, hogy Goethe mi is volt, és akkor azt mondja: állítsátok össze Goethe Faustjából azt, ami számotokra fontos. És összeállítják. Nekem ez tetszik. Nagyjából ugyanez történik. Ez egy nagyon nehéz folyamat, mert mondom, sokan ezt nem fogadják el.

Kutasi Judit: Ez az, amiről beszélsz, ez az ortomolekuláris medicina, vagy diagnosztika?

Dr. Csepregi Antal: Ez az ortomolekuláris medicina, igen. De az ortomolekuláris medicina csak az alapja annak, hogy elérd azt, hogy a sejtjeid olyan töltöttségi állapotot érjenek el, ami már megengedi, hogy a sejtektől elvárj valamit. Mert hogyha nincsenek ott azok a vitaminok, nincs ott az a fehérje, nincs ott az az energiamennyiség, ezért rendkívül fontos az étkezés, akkor a sejtek ki vannak szolgáltatva mindenféle impulzusnak, ami túl erős. Az ortomolekuláris medicina nélkül ezt az állapotot nem tudod elérni. És akkor itt jön az, amit írtam is az összefoglalóban, amit elküldtem nektek: van ez az úgynevezett magas dózisú ortomolekuláris terápia. Ez azzal függ össze, amit körülbelül 100 éve tudunk, hogy vannak enzimeink, amelyek életfontosságúak. És tudjuk, hogy ezeknek az enzimeknek van egy úgynevezett polimorfizmusa, tehát egy sokrétűsége: ami nálad így működik, az nálam másként. Viszont ezt nem tudjuk rutinszerűen mindegyiket megvizsgálni. Az amerikaiak egyszerűen kipróbálták az 50-es években, hogy adok a vitaminokból nem 1,5 mikrogrammot, hanem ezerszer annyit, például a B12-ből. És észrevették, hogy ez egészen másként működik. Például a fibromyalgia, amiről valószínűleg hallottál, egy krónikus betegség, ami a menopauzában iszonyat gyakran előfordul, azt B12-vel és magas dózisú B-vitaminokkal meg tudod gyógyítani. Elmúlnak a tünetei. Miért? Mert a B12 egy gyulladáscsökkentő szer. Nem tudnék olyan vitamint említeni, ahol ez ne így lenne. A cinkből ugye 5 mg a napi dózis, az amerikaiak 600-at adtak, és 600 mg-tól sincs senkinek semmi baja. Én ezt tudom nagyon jól, mert magamon is kipróbáltam: én is szedek 100 mg-ot minden nap, már nem is tudom, mióta, és semmiféle problémám nincsen. Persze vannak egyéni különbségek. Tehát minden természetes anyag, hogyha olyan mennyiségben adod, ahogy kellene, nem fog károsítani és bántani, hanem megfelelő hatást fog kiváltani a szervezetben, ami aztán ahhoz vezethet, hogy esetleg könnyebben tudsz a WC-re menni, jobban emésztesz, vagy jobb lesz az agyi tevékenységed.

Kutasi Judit: Folytassuk innen, egy rövid szünet következik, de vendégem a stúdióban továbbra is dr. Csepregi Antal belgyógyász-gasztroenterológus, a holisztikus és az ortomolekuláris szemléletű gyógyítás képviselője. A folytatásban én azt gondolom, hogy arra keressük majd a választ, hogy emberek milliói miért érzik ma azt, hogy bár a leleteik rendben vannak, mégsem érzik magukat egészségesnek. Szó lesz a mikrobiomról, a krónikus fáradtságról, a sejtszintű energiatermelésről, amibe már egy kicsit bele is kaptunk. Folytatjuk innen, tartsanak velünk továbbra is.

Kutasi Judit: A Nap Vendége. Háttérelemző műsor minden nap a hat órai hírek után, itt a Trend FM-en. A Nap Vendége továbbra is dr. Csepregi Antal belgyógyász-gasztroenterológus, a holisztikus és az ortomolekuláris szemléletű gyógyítás képviselője, és ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy nagyon sok ember akkor is betegnek érzi magát, vagy nem érzi jól magát, ha a laboreredményei rendben vannak. Mi lehet az oka ennek, vagy te milyen okot látsz emögött?

Dr. Csepregi Antal: A kérdés az, hogy milyen laborparaméterekről beszélünk. Miket tart szükségesnek a háziorvos, vagy az, aki a kontrollt vagy a vizsgálatot elrendeli, és azok a paraméterek tulajdonképpen mire vonatkoznak. Nekem az a tapasztalatom, hogy azoknak a paramétereknek, amik rutinszerűen meghatározásra kerülnek, nemcsak Svájcban, de itt Magyarországon is, semmi közük nincs a panaszaik valódi okához. Mondok egy példát. Magyarországon van egy rutin, amiben megmérik a szabad vasnak a szintjét. De a ferritint már nem mérik meg, mert azt nem fizeti a társadalombiztosítás. Pedig a ferritin az, ami általában megmutatja, hogy mennyi a szervezetben elraktározott vas mennyisége. És ez annyira bosszantó tapasztalat, mert a szabad vas érték általában még vashiánynál is normális, tehát senki nem tudja megmondani egy nőbetegnél, különösen menopauza előtt, hogy az a mért vasérték tényleg elmondja-e, hogy miért fáradékony, miért nem tud koncentrálni. És hogyha megmérnék a ferritinértéket, akkor mindenki tudná, hogy vashiánya van. Ezt valószínűleg azért nem mérik meg, mert vasat Magyarországon gyakorlatilag nem adnak, csak kórházban, tehát ezzel mintegy költségeket spórolnak. De van ennél egy sokkal bosszantóbb dolog, ezt diszkriminációnak nevezném: egy nőbetegnek a vas-, illetve ferritinértéke, tehát a raktárvas értéke 15 és 150 között normális. Egy férfinak viszont 30 és 400 között. Tehát egy nőbeteg, akinek 120-as értéke van, annak papíron kiváló a vasellátása, miközben a 120-as érték a férfiaknál az alsó egyharmadban van. Én rengeteg vasat adok ezeknek a fáradékony betegeknek, és nagyon jól tudom, hogy 200 és 300 között van az ideális érték. Soha nem értettem meg, hogy egy nőbetegnél miért normális a 150-es érték, ha a férfiaknál a 400-as az. Aztán ott vannak a pajzsmirigyhormonok, amiket szintén rutinszerűen megmérnek, vagy meg kellene mérniük. A TSH az, ami az agyból jön. Ez egy olyan hormon, aminek a pajzsmirigyhez semmi köze nincs: csak azt mutatja, hogy az agyban milyen jó a pajzsmirigyhormon-ellátás. Magyarországon csak a TSH-t mérik, és hogyha az normális, akkor mindenki meg van nyugodva, hogy ez nem lehet pajzsmirigybetegség. De ha megmérnék a szabad hormonokat, meg még az úgynevezett blokkoló hatású hormonok szintjét is, akkor mindenki rádöbbenne, hogy ez a nő- vagy férfibeteg nagyon-nagyon rosszul van ellátva pajzsmirigyhormonokkal, tehát lehet, hogy a fáradékonyságának vagy a székrekedésének ez az egyik oka. És akkor jönnek még a referenciaértékek a további paramétereknél. Az egyik laborban ez még normális, a másikban már nagyon magas. Tehát összevisszaság van. És kaphat az ember egy olyan laborleletet, hogyha én ránézek, mert én próbálok a számok mögött olvasni, akkor látom, hogy ez a vérkép ugyan normálisnak néz ki, de nagyon nagyok a vörösvértestek. Még nem a patológiás tartományban vannak, de ez az úgynevezett MCV-érték már 90 fölött van. Ez súlyos B12-hiányra utal, meg pajzsmirigyhormon-hiányra. És hogyha egy fáradékony beteg jön hozzám, mondjuk 100-as ferritinértékkel, nőbeteg, és magas ez az MCV-értéke, akkor én adok neki B12-t és vasat. Tehát a laborlelettel az a gond, hogy ha csak bizonyos paraméterekre koncentrálunk, akkor már a referenciaérték, az úgynevezett még normális is lehet, hogy tulajdonképpen már patológiás. Ebben is hatalmas eltérések vannak, és nincs igazán magyarázat rá, hogy miért normális az, ami valószínűleg már nem az. És akkor van egy másik csoportja a laborleleteknek, amik soha nem kerülnek meghatározásra. Ezek azok, amiket én bevezettem a praxisba. Azon kívül, amit a legtöbb magyar ember ismer, van még körülbelül 100 olyan esszenciális laborérték, ami nélkül senki nem tudja megmondani, hogy valaki miért beteg, vagy miért vannak olyan tünetei és panaszai, amikkel az orvoshoz érkezik. És ez a legszörnyűbb, mert ez megint csak a költségek csökkentése. Az biztos, hogyha egy beteg betegnek érzi magát, és normálisak a laborleletei, akkor mindenképpen tovább kell lépni: vannak olyan laborparaméterek, amik nem kerülnek meghatározásra, és ezeket kellene a diagnosztika úgynevezett második lépésében elővenni.

Kutasi Judit: Több egyébként a férfi vagy a női beteg nálad?

Dr. Csepregi Antal: A női betegek teszik ki a betegek 90 százalékát. A nők érzékenyítve vannak erre: ha egy nőnek problémája van, nem próbálja, mint egy férfi, hogy úgy mondjam, a szőnyeg alá söpörni, és úgy beszélni róla, mintha nem létezne. A nők abban a pillanatban lépnek, jönnek, és szeretnék tudni. Ők a legjobb partnerek abban, hogy megbeszéljük a dolgokat, és hogy bevonásra kerüljenek a gyógyítási folyamatba. És nagyon aktívan csinálják.

Kutasi Judit: Az elmúlt években rengeteget hallunk a mikrobiomról, ennek szerepéről, fontosságáról. Miért került ennyire a figyelem középpontjába?

Dr. Csepregi Antal: Hát szerintem ennek több magyarázata is van. Az első az, hogy olyan labormódszerek kerültek a rutindiagnosztikába, amik nem kerülnek sokba, és lehetővé teszik, hogy részletes, úgynevezett mikrobiom-analízist csináljunk. A másik szerintem az, és tulajdonképpen én is ezzel kezdtem az egész terápiát, hogy ez az a terület, ahol ha megpróbálsz befolyásolni valamit, sok kárt nem tudsz okozni. Hogy ezt pontosan megmagyarázzam: hiányoznak neked baktériumok, vannak rossz baktériumaid, megpróbálod a jó baktériumokat megerősíteni, a rosszakat növényi anyagokkal vagy esetleg egy hetes antibiotikumkúrával megölni, és várod, hogy történjen valami. Illetve próbálod a baktériumok ellátását javítani: adsz nekik úgynevezett prebiotikumot, olyan növényi anyagot, amit szeretnek, amit feldolgoznak. És ez sokszor sikert hoz, különösen krónikus betegségeknél, bőrbetegségnél vagy emésztési panaszoknál, az esetek 30 százalékában. Viszont ez a siker nem tartós. Ez a mikrobiom-analízis aztán továbbfejlődött, mert megpróbáltak nagyon sok gyomor-bélrendszeri problémát, például az áteresztő bél szindrómát is valamiképpen magyarázni. Biztos, hogy összefügg a mikrobiommal, és én ezt nagyon aktívan csináltam két évig. Aztán körülbelül 2019-ben rádöbbentem arra, hogyha abbahagyod a mikrobiom úgynevezett intenzív támogatását, és a beteg is abbahagyja, mert úgy érzi, hogy egy kicsit jobban van, akkor ugyanaz a probléma kerül vissza. Ha még egyszer meghatározod a széklet összetételét, a baktériumok funkcióit, ugyanazt látod, mint ami korábban volt. Tehát csinálsz egy picit, egy kicsit támogatod, csinálod a terápiát, megváltoztatod az életmódot, megváltoztatod az étkezést, és ezt csinálod mondjuk egy évig, de utána mintha lanyhulna a betegnek az aktivitása, hiszen senki nem akar éveken keresztül lemondani finom ételekről. És utána egy év múlva csinálsz megint egy mikrobiom-vizsgálatot, és észreveszed, hogy a régi helyzet állt vissza. És akkor megkérdeztem magamtól: mindaz, amit csináltam, nagyon jó, de a betegek 60 százalékánál nem használt, és 40-nél is csak átmenetileg. Mi az oka? A mikrobiom az első lépése annak az úgynevezett terápiás piramisnak, amit én fölépítettem. Mert a baktériumoknak és a nyálkahártyának, ami egy egységet alkot, és nemcsak a gyomor-bélrendszerben, hanem a légzőrendszerben és a bőrünkön is van mikrobiom, szüksége van olyan anyagokra, elsősorban hormonokra, amik lehetővé teszik, hogy jól regenerálódjon, hogy megfelelőképpen nőjön. A baktériumoknak szükségük van pajzsmirigyhormonokra, ebben 100 százalékig biztos vagyok. Szükségük van mindenféle női és férfi nemi hormonokra, mert a menopauzában a nők ugyan csak hüvelyszárazságról beszélnek, de az egész nyálkahártya mindenhol ugyanilyen, és nincs hormon, ami segítené, hogy fölépüljön, ezért sokkal gyakoribb a mikrobiom eltérése. Én a mikrobiomot nagyon tisztelem, de úgy gondolom, hogy ez egy kis rész, és inkább tünete az egyéb, súlyosabb problémáknak.

Kutasi Judit: Amiről még mindenképpen érdemes lenne beszélnünk, hiszen valahol a jövő orvoslásáról beszélünk: a mesterséges intelligencia kérdése. A saját praxisodban te használod?

Dr. Csepregi Antal: Én használom, igen. Utána szoktam nézni sok dolognak, és kiváló, különösen, hogyha meg kell fogalmaznom dolgokat, vagy ha olyan dolgoknak nézek utána, amikről kevés a fogalmam, vagy még nem hallottam róluk. Úgy gondolom, hogy ragyogóan használható, és kiválóan működik. De a mesterséges intelligenciával nagyon kell vigyázni. Azzal az anyaggal dolgozik, ami be van táplálva a rendszerbe, és nagyon félrevezető tud lenni. Olyan dolgokat tud produkálni evidenciaként, hogy rákérdezel, azt mondod neki, hogy tévedsz, ez nem így van, és visszakozik. Még olyan dolgokban is, amikről sok kolléga, aki jól kiismeri magát ezen a területen, azt mondja, hogy az ténylegesen úgy van. Tehát nem szabad neki mindig hinni, és nagyon óvatosan kell értékelni, ez különösen a betegeknek nehéz. De az MI rengeteg dolgot meggyorsít, megold számodra. És minél többet láttál az életben, minél több beteggel konzultáltál, annál jobban érzed az MI hiányos vagy úgynevezett negatív oldalait. Főleg arra hívnám föl a figyelmet, hogy az MI csak abból az információhalmazból tud valamit kihozni, ami elérhető, és ez az orvoslásban egy nagyon furcsa dolog, mert nagyon sok információ nem érhető el az interneten. Így olyan irányba terelheti el a problémát, ami inkább károsít, vagy a beteg érdekét nem 100 százalékban képviseli.

Kutasi Judit: És nyilván ami még felmerül: a mesterséges intelligencia milyen területen nem tudja soha helyettesíteni az orvos-beteg kapcsolatot?

Dr. Csepregi Antal: Így a tapasztalat. Tehát az, hogy azt, ami előtted van problémaként, te láttad kétszer, a többi kolléga nem, vagy te ezt naponta rutinszerűen csinálod, és pontosan tudod, hogy ez meg ez lesz a következménye, hogyha ezt meg ezt csinálod.

Kutasi Judit: Mi az, amiben segíti akár a mindennapi munkádat?

Dr. Csepregi Antal: Hát hogyha utána kell néznem például gyógyszereknek. Én gyógyszerekkel nem foglalkozom, különösen az utóbbi öt évben, kapok ugyan információkat, de hogy én most utánanézzek egy antitestnek vagy valamilyen gyulladáscsökkentőnek, arra nincs is időm. Akkor az MI-t megkérdezem, és látom, hogy milyen úton hat az a valami, és milyen mellékhatásai vannak. Ez főleg akkor hasznos, ha meg akarok magyarázni valamit, ami számomra érthetetlen, és nem tudom biztosan, hogy összefügghet-e azzal a készítménnyel. Illetve hogyha van egy olyan ritkább betegség, amivel vagy nem találkoztam még, vagy nem tudom, hogy mi áll mögötte, akkor általában utána szoktam kérdezni, és akkor leírja, hogy tulajdonképpen miről is van szó, és megpróbálom ezt beilleszteni abba, amit a betegről eddig információként nyertem, és eldöntöm, hogy merre kellene továbblépni.

Kutasi Judit: És ugye arról beszéltünk, hogy Svájcban dolgozol, de rendszeresen találkozol magyar páciensekkel is. Ők hogyan találnak meg téged?

Dr. Csepregi Antal: Hát a többségük ismerősökön keresztül. Illetve úgy, hogy az elmúlt években több betegünk, megint csak ismeretségen keresztül, hazatért, itt vannak, megosztották a tapasztalataikat, és akkor ajánlás alapján jönnek hozzám. Vagy telefonon történik a konzultáció, de a többségük kijön hozzánk a praxisba, és legalább egyszer látom a problémákat, megbeszélem velük, utána hazajönnek, és akkor megpróbáljuk telefonon, illetve interneten tartani a kapcsolatot.

Kutasi Judit: De ahogy említetted, egy vagy akár három év is lehet egy ilyen közös munka, tehát ezt hosszú távon kell elképzelni. Milyen félreértésekkel találkozol a leggyakrabban az ortomolekuláris medicina kapcsán?

Dr. Csepregi Antal: Hát a dózis kapcsán. A dózis kapcsán. Az, hogy valaki ortomolekuláris medicinát, orvoslást csinál, még nem jelent a világon semmit se. És az a baj, hogy a javasolt mennyiségek, illetve kombinációk, amiket a betegeknek szedniük kellene, és amik a betegek életminőségét javíthatnák, olyan mennyiségben vannak javasolva, ahogy már említettem, ami nem is segíthet. Tehát a beteg hónapokon keresztül szed készítményeket, sokszor nagyon drága készítményeket, összeállítva mindenféle hókuszpókusz anyagokkal, és három hónap vagy hat hónap után föladja, mert azt mondja, hogy ez nem használt neki. És nagyon nehéz dolog utána ezt a beteget újra motiválni, és elmagyarázni neki, hogy tulajdonképpen miről lehet szó. Arról, hogy neked van egy olyan enzimösszetételed, amin a normális mennyiség egyébként sem segítene: ezek neked csak magasabb dózisban használhatnak. De én az utóbbi időben már nem is kezdek el ilyen kis mennyiségű B-vitamint vagy magnéziumot adni, hanem azt adom, amiről tapasztalat alapján tudom, hogy segíthet a betegnek.

Kutasi Judit: Zárásként engem az érdekelne, hogy miért érezted azt, hogy ilyen nagy közönség előtt is szeretnél beszélni erről a tevékenységről, erről a problémáról, erről a megoldási lehetőségről?

Dr. Csepregi Antal: A legfontosabb az, hogy a terápiának, amit összeállítottam az elmúlt 10 évben, a hatásán saját magam is meglepődtem. Ez a terápia gyakorlatilag minden problémánál segít, és legfőképpen azoknál a betegeknél, akik nagyon-nagyon rossz egészségi állapotban vannak a long Covid következtében, vagy azért, mert krónikus fáradékonyság szindrómában szenvednek. És mivel kevés lehetőségem van ezt az információt megosztani más emberekkel, és főleg azt, hogy hogyan néz ki ez a kezelés, ezért úgy gondoltam, hogy megragadom ezt az alkalmat, és nagyon hálás vagyok érte, hogy itt lehetek, hogy beszéljek azokról a tapasztalataimról és azokról a terápiás módszerekről, amikből fölépül az a terápiás piramis, ami segít a betegeknek. És hozzáteszem: csak körülbelül egy éve derült ki számomra, hogy amit csinálok, az a legjobb longevity. Tehát ami ma az úgynevezett egészséges élet meghosszabbításában gyógyszeres terápiaként vagy egyéb módszerként számításba jön, az számomra elfogadhatatlan, egyszerűen azért, mert van egy másik út. A gyógyszerekkel kiegészített, az aktuális vonalat képviselő úgynevezett longevity tulajdonképpen egy zsákutcája az egész orvoslásnak. Én a saját terápiámat javasolnám mindenkinek, aki szeretné az életét egészségben, és ha lehet, hosszan leélni.

Kutasi Judit: Antal, köszönöm szépen a mai beszélgetést, hogy itt voltál.

Dr. Csepregi Antal: Köszönöm szépen én is.

Kutasi Judit: Dr. Csepregi Antal belgyógyász-gasztroenterológus, a holisztikus és ortomolekuláris gyógyítás képviselője volt ma a Nap Vendége. Én megköszönöm a mai figyelmet, hallgassák a Nap Vendégét minden este, Kutasi Juditot hallották. Ez volt a Nap Vendége. A műsor visszahallgatható a www.trendfm.hu-n.