Interjú Emilióval

Rövidített részlet a videointerjúból; a válaszok nyelvileg enyhén simítva. Az interjú németül készült.

Azért jelentkeztem a praxisban, mert kifejezett poszt-Covid-szindrómám, vagyis Long-Covidom volt. Előtérben az erős testi és kognitív fáradtság (fatigue), a koncentrációzavarok, a terhelési intolerancia, a tipikus terhelés utáni állapotromlás (poszt-exerciós malaise) és az alvászavarok álltak. Alapvetően semmi energiám nem volt.

A panaszaim 2022 márciusában kezdődtek a Covid-19-fertőzés után, és a következő hónapokban folyamatosan romlottak. Az első időpontom dr. Csepreginél 2023 februárjában volt, tizenegy hónappal a betegség kezdete után. Előtte több orvosnál és egy specializált Long-Covid-szakrendelésen jártam; főleg gyógytornát, ergoterápiát, a pacing elsajátítását és pszichoterápiát javasoltak, de számomra célravezető kezelést nem kaptam.

Dr. Csepreginél éreztem először, hogy tényleg komolyan vesznek. Olyan dolgokat vizsgáltak ki, amelyeket korábban soha. A kezelés lényegesen holisztikusabb volt, és erősebben igazodott az aktuális kutatásokhoz: az állapotomat átfogóan elemezték, és feketén-fehéren megvoltak a támpontok, hogy mit lehet tenni a mikrotápanyagok vagy a hormonális tényezők terén.

Az elején az volt a cél, hogy a mikrotápanyagokat jó szintre hozzuk. Kaptam vasinfúziókat, B12-injekciókat, cinket és rezet. Később pajzsmirigyhormonok jöttek hozzá, és ott nagyon egyértelmű volt a hatás: egy héten belül nagyot léptem előre. Amint az állapotom stabilizálódott, bizonyos intézkedéseket újra csökkentettünk; ma már főként csak pajzsmirigyhormont szedek, és figyelek a jó mikrotápanyag-státuszra.

Körülbelül nyolc hónap után lényegesen jobban voltam, és lépésről lépésre tudtam újra emelni a munkaidőmet. Amíg fejben ki tudtam mondani, hogy a Long-Covid, illetve az ME/CFS véget ért, körülbelül másfél év telt el. Ma újra 80 százalékban dolgozom, gond nélkül, és hosszabb kerékpártúrákat is teszek: akár kilenc napig úton vagyok, és minden nap 100 kilométert tekerek. Újra teljesen fittnek érzem magam.

A legnagyobb különbség a megközelítésben van: a korábbi kezelések elsősorban arra irányultak, hogy megtanuljak együtt élni a betegséggel. Dr. Csepreginél arról van szó, hogy egyénre szabott terápiás megközelítést találjunk, valódi javulás céljával, és hogy megtaláljuk az okot. Az aktuális tudományos eredményekre támaszkodik, nyitott az új terápiás lehetőségekre, és a kezelést folyamatosan igazítja. Az egyénre szabottság, a naprakészség és a pragmatizmus ilyen kombinációját korábban egyetlen orvosnál sem láttam.

Azt kívánom, hogy több olyan orvos legyen, aki ennyire nyitott az új megközelítésekre, és ismeri ezt a kórképet.