Interjú Anoukkal

Rövidített részlet a videointerjúból; a válaszok nyelvileg enyhén simítva. Az interjú németül készült.

Long-Covidom volt, a tüneteim akkoriban a fáradtság (fatigue), a fejfájás és a koncentrációzavarok voltak. Ehhez jöttek az emésztési panaszok: mielőtt dr. Csepregihez kerültem, hat-nyolc héten át folyamatos hasi görcseim, fájdalmaim és hányingerem volt.

Tíz különböző klinikát, rendelőt és terápiát jártam végig, mielőtt a praxisba kerültem: háziorvos, oszteopátia, gyógytorna, neurológus, a Long-Covid-szakrendelés, valamint komplementer medicina kraniosakrális terápiával, hagyományos kínai orvoslással és neurálterápiával. A fáradtság, a fejfájás és a koncentrációs nehézségek ezektől nem igazán javultak.

A kraniosakrális terapeutám ajánlotta a praxist: van egy orvos, akinél a kevéssé ismert betegségekkel küzdő páciensek már jobb eredményeket értek el. A panaszaim ekkor már körülbelül egy éve fennálltak.

Először átfogó laborvizsgálat készült, elsősorban a mikrotápanyagokról, amelyeket addig soha nem elemeztek. Ezután naponta szedtem különféle mikrotápanyagokat: B-komplexet, B12-injekciókat, biotint, rezet, cinket, Q10-et és még sok mást, és néhány hét után már enyhe javulást láttam az általános állapotomban.

Ehhez jött a pajzsmirigyterápia, később pedig a kolon-hidroterápia; két-három kezelés után éreztem az első eredményeket. A mikrotápanyagok, egy alacsony dózisú gyógyszeres terápia, a pajzsmirigyhormonok és a kolon-hidroterápia kombinációja volt meghatározó az általános állapotom stabilizálásában.

Időnként valóban 40 különböző tünetem volt, részben fibromialgia is társult hozzá, valamint ingertúlterhelés. Voltak időszakok, amikor főleg ágyban feküdtem, és semmi energiám nem volt terápiára.

A különbség biztosan a holisztikus diagnosztika és terápia: a hagyományos orvoslás az ortomolekuláris medicinával együtt, és hogy sokéves tapasztalata van CFS-betegekkel. A mikrotápanyagokkal és hormonokkal végzett célzott terápia az, ami különlegessé teszi, és nekem mindenképpen segített a gyógyulásban.

Mindenkinek, aki így megbetegedett, azt szeretném mondani: fontos, hogy legyen egy szakmai kapcsolattartó, aki komolyan veszi az embert. A haladás inkább apró lépésekben történik, mint hatalmas ugrásokban; egyszerűen nem szabad feladni.